Hogyan gondolkodnak korunk prófétái?

4. Hogyan gondolkodnak korunk »prófétái«?

A karizmatikus csodatételek szellemi kosarába tartozik az un. prófétálás is, elvégre a csodákat is a hamis próféták teszik, ill. ők azok, akik Sátán érdekeit kiszolgálják, ők vannak felhasználva tömegek befolyásolására és megtévesztésére.

A következő három idézet jellemző képet ad gondolkodásmódjukról.

Az első:

„És a továbbiakban azt mondom nektek, akik Isten kijelentéseit tagadjátok és azt állítjátok, hogy azok már megszűntek, és nincs többé új kijelentés, sem prófécia, sem kegyelmi ajándék, sem gyógyulás, sem nyelveken szólás, sem nyelvek magyarázata: aki mindezeket a dolgokat tagadja, nem ismeri Krisztus evangéliumát; nem olvasta a Szentírást sem; vagy olvasta, de nem érti. Mert nem olvassuk-e a Szentírásban, hogy Isten tegnap és ma és mindörökké ugyanaz, és hogy őbenne nincsen változás, sem változásnak árnyéka?”

A második:

„Némelyek azt állítják, hogy a prófétai hivatalnak lejárt az ideje. Voltak próféták az Ószövetségben és az Újszövetség kezdeti idején, de már nincsenek. Erre nincs igei bizonyíték. Isten Igéje elénk tárja, hogy Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul. /Efézus 4:11/ Vannak akik úgy vélekednek, hogy ma már csak az evangélista a pásztor és a tanító szolgálata létezik. Isten Igéje azonban semmilyen megkülönböztetést nem tesz. Én így értelmezem, hogy vagy helytálló ennek az igerésznek a felsorolása, vagy szétesik az egész. Milyen célra adattak ezek a szolgálatok? Azt mondja az Ige: „A szentek tökéletesbítésére, szolgálat munkájára, Krisztus testének építésére. Vajon a szentek mind elérték már a tökéletességet? Vajon szükség van a Krisztus testének építésére? Akkor viszont ezeknek a szolgálati ajándékoknak mind működésben kell lenniük. Mindezek a szolgálati ajándékok szükségesek lesznek mindaddig, amíg Jézus vissza nem jön az egyházáért.”

A harmadik:

„Bár a keresztyén világban általánosan elterjedt irodalom tanítása szerint, a Lélek ajándékai csak az apostoli korszaknak szóltak, kizárólag az evangélium hirdetésére adattak és miután az elterjedt, - szükség többé rájuk nem lévén, - a gyülekezettől visszavonattak. Ám Pál apostol figyelmeztette kortársait, hogy a „törvényszegés titkos bűne” már munkálkodik, s távozása után gonosz farkasok lopakodnak majd közéjük, nem kímélve a nyájat; sőt, maguk körül is támadnak majd férfiak, akik fonák beszédekkel magukhoz akarják vonni a tanítványokat. (Apcs 20:29-30) Tehát lehetetlen, hogy azok az adományok amelyek éppen a bajok ellen védelmeznék meg Isten népét, visszavonatnának, akkor, amikor a legnagyobb szükség volna rájuk, mintha már elérték volna céljukat. …

Az a kijelentés, hogy Isten rendelt némelyeket, stb.” az egyházban, valamivel többet jelent, mint a kedvező körülmények idején az ajándékok számára megnyitott utat. Ez a kijelentés inkább arra utal, hogy ezek az ajándékok az egyház lelki építményének állandó összetevői, s ha működésük szünetelne, az egyház ugyanolyan állapotba kerülne, mint az emberi test, amelynek tagjait megbénította, tehetetlenné tette valamely baleset vagy betegség. Miután már Isten ezeket az adományokat beplántálta az egyházba, mindaddig benne kell maradniok, míg Isten vissza nem veszi. Arra azonban nincsen semmi feljegyzés, hogy valaha is visszavonta volna.

… A korinthusi és efézusi levelekben felsorolt eszközök között „pásztorokat, tanítókat, gyámolokat, kormányokat” találunk [érdekes hogy az apostolokat kihagyja, nyilván nem véletlenül], mint a gyülekezetnek adott ajándékokat, s az apostol ezekről, mint tevékenyen ható erőkről beszél. Miért ne legyenek közöttük a többiek is, mint a hit, gyógyítás és jövendőmondás ajándékai? [Ide az apostolságot is be kellene tennie, de nyilván nem teszi.] Vajon ki vonhatna közöttük határt és állapíthatná meg, melyek szűntek már meg, hiszen kezdetben valamennyi egyformán osztatott ki.” [Vagy mindnek lennie kéne, vagy egyiknek sem, és pontosan az apostolság mutatja, hogy nélküle a többi se létezhet! Nélküle valóban szétesik az egész!]

Láthatjuk, hogy mindhárom idézet szerzője egyetért abban, hogy a különleges lelki ajándékok egységesen még ma is léteznek, és a keresztényi életmód természetes velejárói. Az üdvösség útját azonban már háromféleképpen határozzák meg, mivel e három vallástétel három egyházat takar, a mormonokét, a karizmatikusokét és az adventistákét. /Az idézetek forrásai: Mormon könyve, Mormon, 9:6-9; Kenneth E. Hagin – szolgálati ajándékok. Kiadó Hit Gyülekezete, Bp. 1990. 41. old.; E.G.White – Pátriárkák és próféták - Gyarmati és társa kiadás, Bevezetés, 12-15. old./

Már abban felfedezhető a tudatos rafinéria, hogy mindhárman hivatkoznak a karizmáknak az egyház kezdeti szakaszában betöltött szerepére, tehát tudnak róla, sőt egyetértenek ebben, mégis mindhárman ellentmondanak neki. Azzal, hogy tudják, megerősítik annak igazságát, hogy úgy van, ahogy mondják. Különben nem lenne azonos mindháromnak a véleménye ebben a kérdésben. Ez a hármas megerősítés nem véletlen. Elvégre ezek nem csak egyszerű emberi vélemények laikusoktól, hanem beavatott személyek, akikben természetfeletti szellem munkálkodik, akik magukat Istentől inspirált személyeknek tartják.

De hogy mindháromban mégis a Sátán szelleme bujkál, mutatja, hogy mindhárom ellentmond kezdeti megállapításuknak, vagyis hogy a karizmák nincsenek visszavonva, és soha nem is voltak, mert hogy szükség van rájuk. Azonban ez egy olcsó trükk, bár jól működik, mivel sokan beveszik. Hogy miért nevezhető trükknek, annak több szentírási oka is van!

Az első és legfontosabb oka, hogy a karizmáknak speciális rendeltetésük volt. Idézzük fel ezzel kapcsolatban a tanulmány korábbi bekezdésének szövegét:

„Ami a szellemi ajándékokat illeti, azoknak az emberiség különleges korszakaiban volt jelentőségük, úgy mint Mózes /a törvény/, Illés és Elizeus /a próféták/, az Úr Jézus és az apostolok. Ezek az emberek a karizmák által megerősítést nyertek Istentől, hogy fellépésük és üzenetük az Ő követeiként azonosítja őket, miközben Isten akaratát, követelményeit és rendeleteit közvetítették, amelyek által Isten igazgatni kívánta népének tagjait, és a jövőre vonatkozó akaratát kibontakoztatni.”

A hitelesítő csodatevések Mózessel indulnak: „Ezt a vesszőt pedig vedd kezedbe, hogy véghez vidd vele ama jeleket.” (2Móz 4:17) Józsué is tett csodát /vö. Józsué 10:12/

Aztán Illés és Elizeus. /vö. 1Kir 18:36-38; 2Kir 2:8; 2Kir 4:32-35/ Illés nyolcat, Elizeus tizenhatot. A Szentírásban feljegyzett egy-egy csoda között nem egyszer évszázadok teltek el.

Hogy a csodák különleges alkalmakra voltak időzítve, mutatja Apcsel 2:17-20:

„És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.És éppen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak. És teszek csodákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését. A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.”

Az apostolok halálával a csodák korszaka véget ért:

„A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszűnnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás: De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.” (1Korintusz 13:8–10).

A csodákkal kapcsolatban Jézus figyelmeztetésének csak akkor van értelme, ha azok nem folyamatosan jönnek Istentől inspirált emberek részéről közel kétezer éven át, hanem ha feltűnően a végidő utolsó stádiumában jönnek elő, és ezáltal jelként szolgálnak. Ha ugyanis a csodák nem szűntek meg, akkor azoknak cselekvése nem feltűnő esemény. Nem lehet jel, hanem természetes dolog:

„Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.”

E.G.White mondja: „Miután már Isten ezeket az adományokat beplántálta az egyházba, mindaddig benne kell maradniok, míg Isten vissza nem veszi. Arra azonban nincsen semmi feljegyzés, hogy valaha is visszavonta volna. … A korinthusi és efézusi levelekben felsorolt eszközök között „pásztorokat, tanítókat, gyámolokat, kormányokat” találunk, ... Miért ne legyenek közöttük a többiek is, mint a hit, gyógyítás és jövendőmondás ajándékai?”

Azonban ha a csodatevések nincsenek visszavonva, akkor azoknak cselekvése teljesen természetes volna, és nem jelentenének semmiféle jelet a végidő jelei közepette. Vagyis E.G.White totálisan ellene mond Jézus kijelentésének, mégpedig arra hivatkozva, hogy a karizmák védelmezik a gyülekezeteket, amire nagy szükségük van. De nem csak az alapok lerakásakor, hanem állandóan és folyamatosan a végső beteljesedésig.

Ha ez igaz volna, akkor az összes karizma adásának és gyakorlásának érvényben kellene lennie mind a mai napig:

„És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit. Avagy mindnyájan apostolok-e? Vagy mindnyájan próféták-e? Avagy mindnyájan tanítók-e? Vagy mindnyájan csodatévő erők-e? Avagy mindnyájuknak van-e gyógyításra való ajándéka? Vagy mindnyájan szólnak-e nyelveken? Vagy mindnyájan magyaráznak-e? Igyekezzetek pedig a hasznosabb ajándékokra. És ezenfelül még egy kiváltképpen való utat mutatok nektek.” (1Kor 12:28-31)

Ha nincsen visszavonva Istentől a karizmák bírása és gyakorlása, akkor mindet egyszerre kell gyakorolni, és nincsen kivétel!

„Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.” (Máté 10:8)

Ezen képességek természetfelettisége vitathatatlan, a prófétaság, a gyógyítás ajándékai, különösen a halottak feltámasztása egy ugyanazon szellemi ajándékoknak voltak részei, de ugyanakkor Isten is különleges módon bánt az emberekkel, és ítélte meg némelyek gonosz cselekedetét. Pl. rögtön halállal sújtotta Anániást és Szafirát /vö. Apcs 5:1-11/, vagy ugyanígy szenvedte el Heródes a reá mért halálos ítéletet. /vö. Apcs 12:19-23/

Mivel Isten ilyen módon nem ítél meg senki napjainkban, ebből tudhatjuk, hogy Ő visszavonta magát a csodák gyakorlásában, ugyanakkor a halottfeltámasztás képességét sem adja meg senkinek, hiszen ez a karizma aligha működik bárkin olyan egyértelmű módon, mint az I. században. Ha pedig nincs halottfeltámasztás, prófétálás miért volna, meg a többi, csak mert valaki ezekből kiragad valamit, és eljátssza, hogy neki megvan egy adott speciális karizmatikus képessége. Nincs meg, de nem is lehet, csak manipulatív módon, ördögi háttérrel.

Halottat feltámasztani azonban az Ördög sem tud, ezért viszik a karizmatikusok az ilyen állítólagos történéseket őserdők mélyére, ahol nyomon követhetetlen, mi is történik valójában. Az állami Mentőszolgálatoknál éppen lehetne követni, de ott meg nincs, sem máshol, ahol szem előtt vannak a súlyos betegek. A hamis szellem ebben csődöt mond, de más karizmákat le tud utánozni, ahogy a csodák hátteréről olvastuk a 2Thesszalonika 2:9-10-ben.

E.G.Ehite prófétasága ugyan ide tartozik, mert nincsen kivétel, Pontosan ő mondja, hogy a karizmáknak megkülönböztetés nélkül kell működniük: „Vajon ki vonhatna közöttük határt és állapíthatná meg, melyek szűntek már meg, hiszen kezdetben valamennyi egyformán osztatott ki.”

Ha valamennyi egyformán nem működik, akkor az ő prófétasága is ugyanolyan manipuláció, mint az összes karizmatikus hókusz-pókusz, amiket előadnak csonkított és az eredeti célokkal nem összeegyeztethető módon!

Hogy kiáll a csodatevések mellett, mutatja, hogy a saját prófétakénti fellépését akarja igazolni, mivel az a szellem van benne, amelyből a csodák újra előjönnek, tehát egyértelműen a Sátán eszköze, aki magát a világosság szolgájának adja ki:

„Akinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre.” (2Thessz 2:9-10)

Itt nem azt mondja, hogy egy bizonyos módon kivitelezett csoda ördögi, hanem maga a csodatevés ördögi, mert törvénytelen. E pedig világosan kitűnik egy másik, korábban már idézett jézusi kijelentésből is:

„Nem minden, aki ezt mondja nekem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nekik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.” (Máté 7:21-23)

1. A gonosztevők mögött a görög anomian szó található, amelynek jelentése törvénytelen. Tehát törvénytelen amit gyakorolnak, a prófétálás, az ördögűzés, a hatalmas dolgok, amik csodatévő erőmegnyilvánulást jelentenek, amik az Ördögtől vannak. Minden csodaszerű, különleges képességekre hivatkozó megnyilvánulás mögött hamis szellem van, E.G.White prófétasága, és a többi karizmatikus csodaszámba menő fellépése ugyanígy, az ezzel kapcsolatos gondolkodásmódjuk egyértelműen leleplezi őket. A Szentírás teljes kinyilatkoztatásából ez derül ki, nem véletlenül védelmezik annyira saját prófétaságuk illegális alapjait. S miután magukat hitelesként tüntetik fel, véghez vihetik a hamis tanításokkal kivitelezett aknamunkájukat, ki-ki abban az egyházban, amelyben megvetette a lábát.

Sátánnak nem probléma hamis gyülekezetek tömegeit létrehozni, mivelhogy mindenhol megvannak az emberei, akiket ő inspirál a hamis szelleme által. Jól gondolja meg tehát mindenki, milyen szellem van benne, és milyen tanítást követ, mert könnyen a Sátán prédái között találhatja magát, ha ezekkel a dolgokkal, az elhitetés és félrevezetés elleplezett taktikáival nincsen tisztában!

Hanem ahogy Pál, mondja, járja a kiváltképpen mutatott utat, a szeretet útját, az törvényes, mivelhogy pontosan a törvény betöltése a szeretet. Nem a törvény manipulálása, szétszedése, hamis összefüggésekben való tálalása, amiket E.G.White is csinál. Mert a látomások is a hamis szellemhez tartoznak, a hangok, amik a médiumok által jönnek. Meg az egész spirituális területe a kereszténységnek és pl. a természetgyógyászati ágaknak, amelyek a tisztázatlan eredetű tisztátalan szellemi energiák általi gyógyászaton alapulnak. [Amelyekkel a hatóanyag nélküli homeopátiás szereket is megspékelik-energetizálják.] A keleti /vallási/ filozófiák szellemi inspirációja az Ördög maga.

E.G.White is karizmatikus volt, mert a látomásai által írt, de Isten eszköze nem lehetett, hiszen a tisztátalan szellemvilágból kapta az impulzusokat, nem véletlenül tudta olyan szinten tolmácsolni a Mózes törvényéből kicsempészett szombatról szóló hazugságait. Azonban a Szentírás minden hamis tant és tanrendszert leleplez, csak tudni kell összevetni a kettőt, és meglátni a nyilvánvaló ellentmondásokat. Ehhez pedig nem ihletettségre van szükség, hanem Isteni bölcsességre, amit a szent szellem által kaphat bárki, aki isteni tisztánlátásra adja a fejét, hogy azzal Istent szolgálja és Neki dicsőséget szerezzen./Vö. Luk 11:13; Jak 1:5-8/